, (mám-mám) fn. és mn. tt. mámmám-ot. 1) Gyermeknyelven am. gyermeknek való eledel, kása; különösebben Kemenesalon divatos. 2) Szájtátogató mamlasz, bamba, buta, együgyü. Mindkét értelemben gyöke a szájtátást jelentő mám, változattal: bám, bámbám, bamba, bámész.