, (mám-or) fn. tt. mámor-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Állapot, midőn valaki a részegség után kellemetlenül érzi magát, midőn feje nehéz, elméje homályos, kedélye lehangolt, mit rendesen álmossági ásitozás szokott kísérni. Legvalószinübb, hogy nevét a szájtátással járó kábulást, kábultságot jelentő mám gyöktől kapta. Innen a mondás: kialunni a mámort, s Dunán túl, nevezetesen Kemenesalon, a mámor jelent álomkórságot is, melynek főjelleme szintén a kábultság. Sínai nyelven hán am. félrészeg; és mámor (semiebrius; hilaritas ex vino) és tán (hilaritas a vino excitata).Törökül makhmur v. mahmur, am. a mámortól fejfájós; innen makhmurluk fejfájás a mámor után.