, (magán-hangzó) ösz. fn. 1) Nyelvtanilag minden szóhang, mely önállólag, magán, vagyis más valamely hangnak melléklete, azaz más beszédszervnek alkalmazása nélkül, egyedül a szájnak különfélekép módosítható nyilásán a levegőnek kinyomása által hangzik. Máskép: önhangzó, vagy egyszerüen hangzó, különböztetésül a mássalhangzótól, melyet csak hangzó segitségével ejthetni ki. 2) Azon jegyek, vagyis betűk egyike, melyekkel az imént említett hangokat leirjuk és megkülönböztetjük, pl. a, á, e, é stb., milyen a magyar betürendben eddig bevett irásmódunk szerént 15 van.