, (mal-acz) fn. tt. malacz-ot, harm. szr. ~a v. ~cza, kicsiny malaczka. A disznó nemü négylábu állatnak fiatal ivadéka, mely még növőfélben van. Szopós malacz. Nyársra való malacz. Töltött malacz. Tengeri malacz, a tengeri disznónak fia. Tarka malacz. Tarka legyen a kendtek malacza. (Km.). Zsákban malaczot árulni. Hol malaczot igérnek, zsákkal forgolódjál. Összebújnak, mint a szegény ember malaczai. Szegény háztól ösztövér malacz. Hánykolódik, mint polturás malacz a garasos kötélen. Gyermeknyelven czocza, czoczi, poczi. A fenn említett nevek egyszersmind hívók, kecsegtetők; továbbá ilyenek némely vidékeken a musi, musika, és csondika; ellenben malacz- illetőleg disznóüzők: hű, hűcs, hucs, hű le. Átv. ért. aljas nyelven am. tisztátalan, mocskos. Nagy malacz vagy. Ne légy oly malacz. Elemzésére nézve l. MAL.