, (mak-or-ancz) fn. tt. makrancz-ot. A kedélynek, akaratnak csökönyös állapota. Innen, makranczos, kinek az ily csökönyösködés tulajdonsága. Értelme és gyökénél fogva rokon hozzá a makacs. Elemezve: bakrancz v. vakrancz. V. ö. MAKACS. Az r valószinüleg átalakult l, mintha volna maklancz a makol v. bakol v. vakol igéből; ide mutat a tájdivatos makuj v. makuly is, mely am. makoló. Így lett a botlik igétől származott botlánkozik-ból botránkozik; így az ökrendezik máskép, nevezetesen Szatmárban: öklendezik.