, (major-ság) fn. tt. majorság-ot, harm. szr. ~a. 1) A majorhoz tartozó épületek, vagy több majorok öszvege. A juhokat a majorság körül legeltetni. A majorságot fallal, sövénynyel, árokkal bekeríteni. 2) A majorban tenyésző szárnyasállatok, baromfiak. A majorságot behordani az urasági konyhára. A róka nagy pusztítást tett a majorságban. 3) Az urbéri rendszerben kizárólagos saját földbirtok, mint ellentéte az urbéri földbirtoknak. 4) lásd: ŐRNAGYSÁG.