, fn. tt. mák-ot, harm. szr. ~ja. Növénynem a sokhímesek seregéből és egyanyások rendéből; csészéje két levelü, nyiláskor leesik, bokrétája négy szirmu, bibéje nagy, kerek, száratlan, tokja egy rekeszü. (Papaver). Fajai között nevezetesek: pipacs, v. pipacs-mák (Papaver Rhoeas) melynek virága szép veres, tokja gömbölyű; kerti mák (P. somniferum), melynek virága rendesen veres, de sokféle szinekkel játszik. Mákot törni, tréfásan am. lötyögve, alfelével a ló hátát veregetve nyargalni. Midőn valamely társas körben mindnyájan elhallgatnak, azt szokták mondani: Jó volna mákot vetni. E szóval egyezik a régi felső német mago, maho, bajorul ma is: Magen, Mahen, tót mak, hellen μηκων; közel áll hozzá a közönséges német Mohn. A latin papaver a papilla, papula, pappus szókkal látszik fogalmi rokonságban lenni, melyek valaminek gombját, búbját jelentik, miszerént a latin papaver e növénynek gombforma gyümölcstokját fejezné ki. A magyar mák legközelebbi hangrokonságban áll a mag, mog, mogy, és makk szókkal, melyek szintén gombosat, gömbölyűt jelentenek. A latin ,papaver gyökéhez hasonló a kicsinyített alaku pipacs, mely ismét a pimpó, bimbó, píp, bibe szókkal rokon. Ide tartoznak a szintén csomós gömbölyűt jelentők: púp, búb, bób.