, (magy-al) fn. tt. magyal-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. Cserjefa a négyhímesek seregéből és kétanyások rendéből; csészéje négy hegyü, bokrétája kerékforma, négy karéju, anyaszála nincs, bibéje négy, bogyója négy magvu. (Ilex). Egyik faja, téli magyal, melynek bogyói bársony szinüek. (Ilex aquifolium). Dunán túl, nevezetesen a Bakonyság mentében magyalnak nevezik azon tölgyfát is, melynek makkjai kisebbek, és gömbölyübbek, mint a cserfákon termők. Mindkét értelemben gyöke a bogyóforma gömbölyűt jelentő magy, máskép mogy (= bogy), minthogy tájdivatosan mogyal is. E szerént rokon a mogyoró máskép: magyaró, továbbá a bogy bogyó szókkal, t. i. az első jelentésü magyal bogyókat, a második értelmü pedig mogyorógömbölyüségü gyümölcsöket teremvén. Használtatik tájszokásilag átvetve is malogya.