, (magyar-áz) áth. m. magyaráz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Szoros ért. idegen nyelvü szókat, vagy beszédet megfelelő magyarokkal fejez ki. Latin, német mondatokat magyarázni. A más nyelvben járatlan magyarnak tolmács magyarázza az idegen szókat; szabatosan szólva: magyarít. Szélesb ért. bizonyos ismereteket valaki előtt fejteget, valaminek értelmét eléadni törekszik. Tulajdonkép csak oly értelmezésről mondható, mely magyar nyelven történik, miért szóbeli ellentétet foglalnak magukban az ily mondatok: A tanár németül, latinul magyarázza a tanulmányokat. Te tudsz tótul, magyarázd meg annak a tótnak, hogy stb. E szélesebb jelentésben ,magyaráz helyett szabatosabb az értelmes. Egyébiránt a nyelvbeli közszokás amazt megszentesítette. ,Magyaráz azon szavaink közé látszik tartozni, melyekben az utolsó rövid önhangzó t. i. a képző önhangzója megnyujtatik, tehát eredetileg vagy magyari-az és a két önhangzó egybeolvadásánál fogva: magyaráz, vagy pedig egyszerüen magyar-az, azaz magyaroz. V. ö.~ÁSZ ~ÉSZ igeképző.