, (mag-tok) ösz. fn. Széles ért. magot takaró boríték, milyenek a borsó hüvelye, a buza toklásza stb. Szorosb ért. egy keményke héju száraz magrejtő, melyen egynél több magvak vannak. (Capsula.) Ilyenek pl. az alma, körte magvait rejtő tokok. A tok belül sokszor választékkal vagy válaszfallal (termőlevéllel) két vagy több részre van osztva. A legközepén van egy kis oszlop, melyen ülnek a magvak, s melynél a választékok, ha vannak, öszvemennek. Csak akkor mondják pedig a tokot két vagy több rekeszünek, ha azt a válaszfalak egészen a tetejéig elrekesztik, vagy másképen ha a tokot alkotó termőlevelek a közepéig nem nyúlnak be, akkor a tok egyrekesz.