, (mag-v-as) mn. tt. magvas-t v. ~at, tb, ~ak. Szokottabb divatú szó, mint a vele egy értelmü magos. Általán am. magokat termő, maggal bővelkedő, magba menő. Magvas saláta, káposzta, répa, hajma. Különösen a kétlakiak között a nőstény szárról mondják, mely magokat hoz, milyenek a magvas kender, magvas komló, a hímszár neve virágos. A virágos kendert előbb nyüvik, mint a magvast.