, (mag-asz) elavult vagy elvont törzsök, melyből magaszt, magasztos, magasztal erednek. Képzésre nézve olyan mint, horpasz, dobasz, kopasz, tapasz, csupasz, ragasz divatban levő, és mint vigasz, marasz, halasz, horgasz, stb. stb. elvont törzsek, vagy kiavult nevek. Az asz képző megfelel a tulajdonságot jelentő as képzőnek, miszerént magasz am. magas, honnan magasztani v. magasztalni am. magastani magastalni, azaz magassá tenni, valamint kopaszt am. kopaszszá, horpaszt am. horpaszszá tesz, stb. Az asz képző t. i. csangós kiejtés, mely szerént a susogó s hangot sziszegő sz-re változtatják, mint: édesz, kedvesz, ezek helyett: édes, kedves. A magasz törzsökből lett az egyszerü, de szintén kiavult magaszt, mint ragasz, ragaszt, tapasz, tapaszt, szakasz, szakaszt stb. Végre al képzővel magasztal, mint, tapaszt tapasztal, vigaszt, vigasztal, maraszt marasztal, engeszt, engesztel, hireszt, hiresztel stb.