, (maga-ura) ösz. fn. Szabad személy, aki másnak nem, csak magának szolgál. Értelemben tökéletesen megfelel a szanszkrit szva-pati szónak, melyben szva = maga pati = úr, s melyből némelyek a szabad, szláv szvoboden stb. szókat is származtatják. Első személyben szólva: magamura pl. magam ura vagyok, másodikban: magadura.