, (középkori latin szó, olasz és spanyol nyelven magnáte, a latin magnus szótól, mely am nagy); fn. tt. mágnás-t, tb. ~ok. Főrendü úr. Országnagy, mely osztályhoz tartoznak nálunk a herczegek, grófok, bárók, hivatalból minden zászlós urak és főispánok, ha különben csak nemesi rendből valók volnának is: tágasabb értelemben az egyháznagyok vagy főpapok is, ú. m. érsekek, püspökök stb.