, (mag-asz-t-al-ás) fn. tt. magasztalás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, illetőleg szó- vagy irásbeli nyilatkozás, melynél fogva valakit, vagy bizonyos tetteket, műveket nagy dicséretekkel halmozunk, tetézünk. Ellentétei: alázás, gyalázás, ócsárlás, leszólás. A szinházból jövők teli vannak az új darab magasztalásával. A valódi érdem nem szorúl magasztalásra. A fölötte való magasztalás és hazugság azon egy fának ágai. (Km.) Használtatik elvont értelemben is a szokatlan magasztalat helyett, s am. magasztaló, dicsérő beszéd, vagy azon jelességek, melyeket valakinek vagy valaminek dicséretére elmondanak.