, (maga-viselés) ösz. fn. A cselekvésnek azon módja, melyet valaki külső szokásokban, és erkölcsi tettek gyakorlásában követni szokott. Pajkos, parasztos, müveletlen, gyermekes magaviselés. Szerény, úri, müvelt, férfias magaviselés. A többi személyekkel: magamviselés, magadviselés stb. "Jó magadviselés jobb az aranynál. Az asszonyok tisztekrül. 1622. (Thaly K. gyüjt.). Vagy ma szokottabban elválasztva: magam, magad viselése, magunk viselése. Még szokottabban: magaviselet.