, (mag-a-an-os) mn. tt. magános-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Magában élő, magán lakó, mások társaságától elkülönzött. Magános pusztai lakók, remeték. Magános életet élni. Magános állapotot szeretni. 2) Mondjuk helyről, tájról, vidékről, mely a többitől mintegy el van zárva, elkülönítve, melyen mások nem laknak. Magános erdei lak. Magános tengeri sziget. 3) Ami nem nyilvános, ami bizonyos elzárt körben létezik. Magános tanácskozás. 4) Ami a társadalmi életre vagyis közigazgatásra nem vonatkozik. Magános ügyek.