, (mad-oz-ag) fn. tt. madzag-ot, harm. szr. -a v. ~ja. Hengerded alakuvá sodrott vagy tekert, vagy font vékonyabbféle kötelék, kenderből, szöszből. kóczból, vagy hajból, szőrből s ilyféle szálas testekből. Sodrott madzag. Körmön font madzag. Zsákmadzag, melylyel a zsákot bekötik. Gatyamadzag, gatyát megkötni való. Kóczmadzag, melyet kóczból sodornak. Szőszmadzag, szőrmadzag. Átv. ért. mézes madzag, áltató, csábító eszköz. Valakinek mézes madzagot húzni el a száján, am. kecsegtető igéretet tenni, reményt nyújtani bizonyos kedvezés által. A gatya madzagját német nem félti latortól. (Rajnis). A madzag alakja hengerded levén, és arra szolgálván, hogy valamit övezzenek, körül kössenek vele, a kerekdedség alapfogalmát látszik rejteni magában, s ennélfogva gyöke mad rokon a szinte kerekdedet, csomót jelentő magy mogy, boty botyó, motyó szókkal, illetőleg gyökökkel. Elemezve tehát: mad, madoz, madozó, madoza, madza, mint bod, bodoz, bodza, (bodot, bogyót termő). Egyezik vele a héber (cingulum), melyet a nyelvészek az arab megfordított hazama (am. öszvekötött) szóból származtatnak; egyezik vele továbbá a tót motúz, motúzek.