, (maga-feledés) ösz. fn. A kedélynek azon állapota, vagy működése, midőn valaki önhelyzetét, állását, rangját, vagy általán emberi méltóságát, erkölcsi érzelmeit tekintetbe nem vevén, s mintegy elmellőzvén, azokkal ellenkezőleg cselekszik, midőn az indulatoktól magát elragadtatni hagyja. Máskép: Önfeledés.