, fn. tt. lyuk-at, harm. szr. ~a, v. ~ja. Kicsiny lyukacs és lyukacska. Mélyedés vagy nyilás valamely testben vagy testen. Orrlyuk. Lyuk a földben, fában, ruhán, ajtón. Kulcslyuk. Annyi mint aratáskor a lyuk (km.), t. i. a tarlóban a levágott szalma vége mind lyukas. Olyan a lyuk, ha hozzá adsz fogy, ha belőle elveszesz nő. (Km.). Bedugni egy lyukat am. egy szükséget pótolni. Az ország különféle tájai szerént majd keményen: luk, majd egészen lágyítva: juk, majd vékonyan lik. Kettőztetve: liklyuk. Van szeglyuk is. Bővebben s különösen elemzésére nézve l. LIK, LÓK. Egyébiránt a nyelvünkben divatozó hasonlat szerént választó vonalt lehetne húzni a lik és lyuk között, ha t. i. liknak neveznők a kisebb, lyuknak a nagyobbféle mélyedést vagy nyilást. Ily különbség létezik a csip csup, dirib darab, filit falat, szig szag, s több mások között, midőn a vékony vagy magas önhangzók valamivel kisebbet, kevesebbet, a vastagok vagy mélyek nagyobbat, többet jelentenek.