, (lak-oz-ik) k. m. lakoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~zál. 1) Bizonyos helyen, mint rendes tanyán, szálláson, folytonosan lakik. Ily értelemmel fordúl elé a régi nyelvemlékekben. Bécsi Cod. Ruth I. És bemenvéjek Moabitidisnek vidékébe, és lakoznak vala oth. És lakozának ott tíz esztendeiglen. Valahol lakozandol, én es lakozom. Münch. Cod. János 11. Lakozék azon helyben két napon. János 14. Szent szelletet ad tünektek, hogy lakozjék tüveletek. stb. Góry Codex: Ki lakozik szeretetben, Istenben lakozik. (Qui manet in charitate, in Deo manet). stb. 2) Midőn a vendégeskedést, eszemiszomot jelentő lakik igétől származik, am. folytonosan vendégeskedik, mi különösen akkor történik, ha több társak ház szerént adnak lakomát, tehát mintegy házalva vendégeskednek. Így lakoznak, vagyis házaznak, házalnak az úgynevezett tyúkverő legények, midőn a nászvendégek lakait sorban eljárják.
"Jó kedvet mutatván,
S kedvesen lakozván,
Egymást ajándékozzák."
Rimai.