, 1) hangnév, s jelenti a mohón evő ebnek hangját a lafol és laftol származékokban; s ekkor megfordítva azonos fal szóval. 2) Elvont gyöke lafog és lafancz szóknak, s ezen értelemben az aláfelé mozgás alapfogalma van benne, vékony hangon lef, lefeg, melynek gyöke le egynek látszik az alá mutatást jelentő le határozóval, mi szerént lafog, lefeg annyit is tesz, mint lecsüngő irányban mozog, hányódik; sőt ezek ily értelemben rokonok leveg libeg szókkal is.