, (lad-ik) fn. tt. ladik-ot, harm. szr. ~ja. Legkisebbféle könnyü hajócska, melyet egy hozzá értő ember is hajthat. Alakra nézve majd keskeny derekú, és hegyes orrú, majd szélesb medrü és elül hátul vágott, majd szétnyiló, majd behajtott öblü, milyenek a faderékból vájt balatoni lélekvesztők. Rokon vele a szerb latya, mely hajót jelent. Közvetlenül a hajót jelentő szláv lad-val azonosnak látszik, a parolad (gőzhajó) öszvetett szóban. V. ö. LÁDA.