, (mint föntebb) fn. tt. lágy-at, harm. szr. ~ja. A három boriték között, melyek az agyat födik, a leggyöngébbik, mely a serdülő emberben legutóbb szilárdul meg. Innen mondják: Benőtt már a feje lágya. Nem esett a feje lágyára, azaz van esze, mert nincs megsértve az agya.