, (láb-hěgy) ösz. fn. Az emberi lábnak azon része, melyet az újjak képeznek. Lábhegyen állani, lábhegyen járni, lejteni a tánczot. Lábhegyen lép, hogy meg ne hallják. Innen van a kifejezés hegyes, hegyke legény, ki tudniillik negédességből lábhegyen jár.