, (le-csap) ösz. áth. 1) Valamely testet úgy csap meg, hogy alászálljon, leessék, vagy egyenesen földhöz csap. A könyvet másnak kezéből lecsapni a földre. Asztalra lecsapni a kalapot. 2) Valaminek mértéken túli fölét bizonyos csapó eszközzel leüti. Méréskor lecsapni a tetézett mérűt. Önhatólag am. sebesen leszáll. A sas, karvaly lecsap a kiszemelt zsákmányra. A halászmadár lecsap a vízre. Különösen mondják a mennykőről. Lecsapott a mennykő v. istennyila, v. istenharagja.