, (le-ány-z-ó) fn. tt. leányzó-t. Szoros ért. leányi korban, virágzásban levő nőszemély. Úgy látszik, mintha a leány szónál valamivel gyöngédebb és kedvesebb volna, mert közgyakorlat szerént tulajdonkép csak serdülő fiatalabb koru leányra illik. Hasonló módon származott némelyek véleménye szerént anyázó v. anyzó-ból némi áttétellel (t. i. a z és ny hangok helycserélésével) asszony.