, (laz-a) mn. és fn: tt. lazát. Általán, mi a maga nemében kevés beltartalommal bir, ennélfogva könynyű, mozgékony. Innen a dolgokra alkalmazva különféle tájszokások szerént más-más alárendelt értelme van. pl. Laza gabona, mely megdülés miatt, vagy akármely oknál fogva hitvány, könnyű szemü, melynek toklászai üresek. Laza káposzta, melynek feje nincsen, csak levelei. Laza köles, mely jobbára polyvából áll. Marczal vidékén átv. ért. laza ember, am. magas, nyulánk, vékony termetü. Mind ezen jelentésekből kitünik, hogy alapfogalom e szóban a lengeség, könnyed mozgás, mely az ilyetén testek tulajdonsága szokott lenni. Innen laza mint főnév jelenti a gabonának toklászát, pelyváját, üres héját, melyet a szél könnyen elvisz.