, (la-oz am. ide-oda mozog) fn. tt. láz-at v. ~t, harm. szr. ~a. 1) Botra, karóra stb. akasztott holmi ruhadarab, ringy-rongy, mely arra való, hogy a kártékony állatokat, nevezetesen madarakat elijeszsze, mi leginkább az által történik, ha a szél lebegteti, s mintegy élő, mozgó lényhez teszi hasonlóvá, pl. midőn rongyos kalapja is van. Innen eredetileg am. mozgékony valami; lengékeny ijesztő. Köles közé, gyümölcskertbe, asztagra állított láz. Minthogy pedig az igen kiaszott, elsoványodott ember némileg az ilyetén lázhoz hasonló, átv. ért. azt is láznak mondják. Olyan sovány, mint a láz; mint a madárijesztő. Hangváltozattal, és pedig mindkét értelemben: váz, oly rokonitással mint vép lép, vék lék. 2) Jelent mozgalmat, mely az elégületlen nép között támadni szokott, kivált a felsőség ellen. Ebből ered: lázad, lázadás, lázaszt, lázong stb. Rokon vele: lézeg v. lézeng stb. szóban a léz törzs. 3) Ujabb korban láznak nevezték azon betegséget, melynek neve latinul febris, s melynél a népies hideglelés szükebb értelmü. Ezen betegség t. i. általán véve a vérnek rendkivüli sebes mozgása, majd görcsös rángatódzások, stb. által mutatkozik, tehát. az emberi élet műszereit mintegy lázadásba hozza. Gyomorláz, idegláz, forróláz stb. V. ö. LAZ.