, elavult törzsök, mely még él e közmondásban: Már ő is csak a lassát járja. Származékai: lassan, lassu, lassodik, lassul, lassud, melyekben alapfogalom a mozgó erőnek lankadt, lanyha, megereszkedett szenvedő állapota. Innen valószinü, hogy a lass gyöke lan, melyből lankad, lankaszt, lanyha stb. erednek; t. i. lan gyökhöz járult vagy mint melléknévképző az állandó tulajdonságot jelentő, vagy talán mint igeképző a gyakorító s, lan-s, (azaz lan-os), azután hangváltozattal lett lass, azaz a mozgó erőnek, innak oly állapota, mely lankadásra mutat; innen a régieknél a lassó alak, mintegy lanosó, azaz lankadozó. Némely rokonságait l. LASSÚ alatt.