, fn. tt. lasnak-ot, harm. szr. ~ja. E szó eléfordúl Margit életében, és Szalay Á. magyar levélgyüjteményében is stb. Jelent fürtös, gubás, kóczos pokróczot, melyet takaróul használnak. Szabó D. szerént: cserge, vagyis fürtös, lombos pokrócz. "Kegyelmed hozza meg az en lasnakomat." Levél 1551-ből.
"Borsos étket eszik,
Sátor alatt nyugszik,
S nyujtózik a lasnakon."
Beniczky Péter.
Idegen eredetűnek látszik. Dankovszky λαοια ναχη (am. borzas bőr) görög szókkal rokonítja.