, (lá-t-ás v. la-at-ás) fn. tt. látás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A szemeknek azon sikeres működése, midőn valamit úgy fognak föl, hogy azt a lélek észre vegye. Jelenti magát azon érzéket is, mely által látunk. Jó látása van. Valakit látásból ismerni, am. egyedül külsejéből, mennyire másoktól megkülönböztetjük. Néha am. tünemény, képzelődés által alkotott kép. Látást látni.