, (lapp-an-cs) fn. tt. lappancs-ot. Általán oly készület, melynek lapforma födele úgy van elrendezve, hogy bizonyos mozdításra lelappanhasson. Ilyenek némely pinczék, vagy más mélyedések felhuzó ajtaji, vagy madárfogó, egérfogó kaliczkák födelei stb. A dolog természetéből meritett festői szó. "Csak oda lösznek a szép sima hejön (helyén) minha (mintha) a főd ênyelte vôna (elnyelte volna), oda ugrat hát, a hô (hol) látta hogy êtüntek (eltüntek) hát ott egy lappancs van, s a lappancs alatt egy méj (mély) lik." Székely népmese. (Kriza J. gyüjt.).