, (lap-ácz) fn. tt. lapácz-ot, harm. szr. ~a. Kiavult régi szó, a mai szokottabb lapály, lapány helyett. Káldinál Józsue 18: 18. És általmegyen az éjszaki oldal felől a mezőségre; és alámegyen a lapáczra. Eléfordúl Szabó Dávidnál is, ki azt így értelmezi: tér, egyenes, síkmező, téres hely.