, (lany-h-a) mn. tt. lanyhát. Igenévből alakult melléknév, s am. lanyhó, azaz lanyó, a h közbevetett szenvedőlegességi hang levén; a Tájszótár szerént néhutt lanya. 1) Mondjuk különösen esőről, mely lassan, csak úgy szemeregve száll alá, mi rendesen melegebb időszakban szokott történni. Ennél fogva rokonok vele: lágy, langy, valamint a gyöngülésre mutató lankad. 2) Átv. ért. tunya, lomha, lusta, kinek inai lankadtak, lágyak. Legközelebb áll hozzá a székely lanyhó, továbbá: lamha, lomha.