, (lan-k-a) fn. tt. lankát. 1) Vizek melletti liget, berek, bozótos, nádas hely. Néhutt am. fensík. Minthogy az ily helyek feneke nedves, vizes, süppedékeny, ingoványos szokott lenni: innen valószinü, hogy e szó lan gyöke am. lágy, mely a nyomásnak enged, s lelappad; ebből lett az elavult gyakorlatos ige lanog, azaz lágysága miatt enged, süpped, továbbá lanogó, lanoga, langa, lanka; épen úgy, mint czin czineg czinke; ser sereg serke; ber bereg birke stb. V. ö. LANKAD. 2) Néhutt jelent gyümölcsös kertet is, minthogy ennek legalkalmasabb hely a szőlők, hegyek lába, azaz alja, valamint a szigetek, folyók mellékei is. Rokon vele a kicsinyező linkó. V. ö. LÓK.