, (lándsa-as) mn. tt. lándsás-t v. ~at, tb. ~ak. Lándsával ellátott, fölfegyverkezett. Lándsás vitézek. Mint főnévnek tárgyesete ~t s többese ~ok, midőn katonát jelent, kinek fő fegyvere lándsa. A növénytanban mondják a levélről vagy levélnemü szervről, midőn annak mindkét vége egyenlően keskenyedik el, s a közepe kihasasodik; vagyis két görbe vonal által képezett, két hegyes szögü lap, mely mintegy négyszer hosszabb, mint széles (lanceolatum t. i. folium); ilyen levele van a fagyalfának. (Gönczy Pál).