, (la-ám v. la-ím) indulatszó. Valamire figyelmeztető szócska, mely mintegy ellenvetést is foglal magában, mintha mondani akarnók, nem úgy történt, mint te vagy én, vagy mindketten gondolók, hanem másképen, vagy legalább mint én mondtam. Lám, te sem voltál ott. (Szabó D.).
"Lám megmondtam Angyal Bandi,
Ne menj az Alföldre."
Népd.
V. ö. LA, és ÁM, ÍME. A régieknél igen gyakran nám. A székelyeknél pedig megtoldva is: lámsza.