, (láb-it-ó) fn. tt. lábtó-t. Létra, lajtorja vagyis fokokkal ellátott, s ideoda mozdítható eszköz, melyen föl s alá lábitni, azaz járni lehet. Gyöke a menést, mozgást jelentő láb ige, melyből lett a miveltető lábít, lábító, lábitó, öszvehúzva lábtó.