, (lom-os) mn. tt. lomos-t v. ~at, tb. ~ak. Szélesb ért. miről lamok fityegnek, alányulnak, vagy csurognak, csepegnek. Lamos fák. Lamos farku kutya, lamos komondor, mely a ganajkupaczon hál, és gubája megcsomósodva aláfityeg. Különösen, víztől, sártól csepegő nedves, lustos. Lamos ruha. Tréfás köznépi nyelven agg lamos am. örömapa a lakziban, talán azért, hogy a bortól elázik, máskép: öreg vigyori, minthogy örömében vigyorog. Adják e nevet ökörnek is, kivált mely valósággal lamos, azaz ganajos faru, farku. Kemenesalján azt is jelenti: hugyos. Megegyezik vele a német Schlammig, Schlammet.