, (lak-ik) k. m. lak-tam, ~tál, ~ott. 1) Bizonyos helyen, pl. vidéken, városban, faluban, vagy házban, mint rendes tartózkodási tanyán szállásol. Hazában, külföldön, városban, falun, pusztán, erdőben lakni. Magán, többed magával lakni. Földszint, első emeleten lakni. Mind jó ott lakni, hol becsülete van a jámbornak. (Km.). Otthon lakjék az, aki kedve szerént akar élni. 2) Mondják más állatokról is, amennyiben bizonyos tartózkodási helyök van. A halak vízben laknak. Némely vadak az erdőkben, némelyek a sivatag pusztákon szeretnek lakni. 3) Eledellel él, különösen vendégeskedik, jól eszik, iszik. Ellakott, mint a dob. Jól lakott. Ellakta minden vagyonát. Aki más szájával eszik, nem szokott jól lakni. (Km.). "Az láb és a kéz ecczer megharagvának a hasra, hogy csak hivolkodnék, és amit ők lelnének, keresnének, azt mind fellakná." Pesti Gábor meséi (XL.).
"Azsztalnál vitézek
Víg örömmel esznek,
S nagy szeretettel laknak."
Rimai.
Ezen értelmére nézve l. LAK, (1).