, (láng-al-ó) fn. tt. langalló-t. Így nevezik némely vidékeken, nevezetesen Kemenesalon, Csalóközben stb. a lángosféle süteményt; a székelyeknél pedig Kriza J. szerént a palacsintát. Végre Lőrincz Károly szerént am. érczpörkölő langkemencze. (Flammofen). V. ö. LÁNGOS, fn.