, (lam-p-os) mn. tt. lampos-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Mondják lépes mézről, minthogy lamos, azaz nyúlós természetö, s ha merítik a tömegből, nyúlós szálai lam gyanánt lógnak alá; magas hangon tehát egyezik lépes szóval. l. ezt 2) Mondják kutyáról, melynek hosszu gubás szőre, kivált ha csömbökös, aláfityeg. Baranyában a farkast mezei lampos-nak is hivják. V. ö. LOMPOS.