, fn. tt. lajstrom-ot, harm. szr. ~a. A középkori latin registrum-ból magyarított idegen eredetű szó. Általán jelent sorozatot, melynek fő czélja a neveket, czimeket, tárgyakat úgy elrendezni, hogy a kereső akármelyiket könnyen megtalálhassa, mi rendesen ábécze- vagy időrend, vagy számok s egyéb jelek szerént szokott történni. Magyarosan: sorjegyzék. Lajstrom a névkönyv végén. Könyvek lajstroma, mely bizonyos gyüjteményben levő könyvek czímeit sorozza el. Nevek, czimek lajstroma. Tárgyak lajstroma, pl. a hivatalos könyvekben. Lajstromot irni, vezetni. Lajstromba bejegyezni valakit v. valamit.