v. KAJÁT, (kaj-a-alt v. kaj-a-at) önh. Régies és túl a Dunán ma is divatos. l. KIÁLT. "Nagygyal inkább kajáltának" Tatrosi codex. "És kajáltsanak úrhoz erősségben." Bécsi codex. "Az köznép kezde kajáltani." "És kajálta Judith." Góry-codex. A Nádor-codexben: keált. A régi magyar Passióban (Toldy F. kiadása) l nélkül: "Nagy felszóval kezde ivélteni és kajátani;" "hogy ezt kajátaná és iventené (ivöltené) az vitézeknek." A régi Halotti beszédben is keát l nélkül: "És keássátok;" az első s t-ből hasonúlt mint bolcsássa szóban is.