, elvont gyökelem. 1) Tiszta torokhang, melytől hangutánzással neveiket kölcsönözték a) oly állatok, különösen madarak, melyek erős torokhangon szólanak, mint: kakas, kakuk, karoly, kacsa; b) oly igék, és származékaik, melyek, néha más hanggal is toldva, a természeti ka hangot utánozzák, mint: kaczag, kaffog, kahol, kuratyol, katakol, kattog. 2) Jelent, miként általában, hajlást, görbülést, pl. ezen szókban: kaczor, kacs, kacskaringós, kád, kagyló, kaj, kajla, kajsz, kajszos, kajmó, kajmacs, kacsiba, kalács, kalinkó, kalantyú, kalimpáz, kalistál, kamó, kampó, kancsal (kamcsal), kandikál, kany, kanyar, kanyúl, kapa, kasza, kapcs, kar, karé, karika, karima, káva (=ka-av-a), kavar, stb.