, (kacz-ag-ány, V. ö. KACZ [1] gyök) fn. tt. kaczagány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. Syrjän és permi nyelven kaczik bőrt jelent: innen a kaczagány nem egyéb volna, mint bizonyos állatok háti bőre, melyet őseink palástul viseltek, s még most is Erdélyben a köznépek itt ott juhbőrből hordoznak. Azonban kacz (1) gyök után értelmezve jelent szökdécselő, játszadozó anyagot vagyis felső öltönyt; melyet csak nyakba akasztanak, s mely menés, különösen lovaglás közben a léggel és szellővel játszadozva mozog. Gyöngyösi Istvánnál: kecse (=kecze?)
"Veres skárlát kecsét függesztett vállára,
Melyet készítetett parduczbőr formára,
Körmöket ezüstből csináltak lábára,
Fogakat is raktak olyakat állára.
Párducz-, tigriskaczagány. Juhkaczagány. Válláról kaczagány lóg. Bojtos, gyapjas, szőrös kaczagány.