, fn. tt. kányát. A nép nyelvén ingadozó és határozatlan értelemmel bir. Általán kánya neven hivják a nagyobbféle ragadozó madarakat, különösen a sasok, sólymok neméhez tartozókat, melyek baromfiakat, egereket, néha nyúlfiakat is vadásznak. Tikölő, csirkefogó kánya, mely különösen a tikokat, csibéket ragadozza.
"Csirkefogó kányák egerésznek."
Régi népvers a szárnyas állatokról (Erdélyi J. gyüjt.)
Saskánya, ez nagyobb, nálunk csak télen jelenik meg, s ha éhes, a nyulat is megtámadja. Kánya orrú. Kánya hordja el. Vágja le a kánya. Nevét vagy csavargó, karingós repülésétől, és így a görbülést jelentő ka gyökelemtől, s közelebb kany gyöktől vette, vagy hangutánzó a ká-ká hangtól; ká-jú-ból lett: ká-ny-ó, ebből ismét: ká-ny-a.