, (kam-t-a? = kam-d-a) fn. tt. kantát. Egy a hellén-latin: cantharus, német Kanne, bajor Kandel, Kanden, dán kande stb. szókkal. A kalmuk nyelvben is kanta (Beregszászi), törökül kanata. Kanna alakú edény, különösen melyben a gyógyszereket, íreket tartogatják. Innen kantaír am. gyógyszer, vagy gyógyszertári ír; kantaíres asszony, am. bájitalos, vagy méregkeverő asszony. Némely tájakon am. szájas korsó. A székelyeknél: kullancs is.