, fn. tt. kanonok-ot, harm. szr. ~ja. A latin canonicus szó után képzett név. Szoros ért. érseki vagy püspöki káptalan tagja. Szélesb ért. társas káptalan (capitulum collegiatum) tagja is. Köznépi nyelven: káptalanbeli úr. Czímzetes kanonok, kinek csak czime van, kanonoki jövedelem nélkül. Olvasó-, éneklő-, őrkanonok. Vannak ugynevezett szerzetes kanonokok is, p. a premontreiek. V. ö. KÁPTALAN.